van egy univerzális sláger

 2011.03.11. 09:31

ami attól nagyszerű, és más mint a többi, hogy két olyan eseményen is le lehet játszani, ami totálisan más érzelmekről szól. ha valaha férjhez fogok még menni, akkor ez fog szólni. és ha feldobom a pacskert, akkor is ezt szeretném hallani. sztereóban. az urnán belül. amint épp a Maldív-szigetek hófehér homokján szórjátok szét a hamvaimat. de lehet, hogy inkább a Csepeli Acélműveknél szeretnék szétszóródni, és a Maldív-szigeteken hallgatni az Everything I Own-t az esküvőmön:D

https://www.youtube.com/watch?v=yNaXFTgUPv8

el kell továbbá mondanom, hogy bazira beteg vagyok. konkrétan betegre zabáltam magam. ez nagy szégyen, de tény. meghívódtunk, így aztán tegnap este családilag elmentünk anyám bankjának rendezvényére, ahol sikerült végighallgatni 4 előadót a joghurtba és a biodízelbe fektetett részvények katarktikus sikeréről (sajnálatos módon a 40. perc magasságában beleakadt a tűsarkúm sarka a varázslatosan megterített asztal terítőjébe - mellettem szól, hogy földig lógott az a szar, és így gyakorlatilag majdnem lerántottam a 8 főre megterített csendéletet, de csak azért, mert az Intercontinental-ból valami atom gyönyörű a kilátás a Budai Várra, és mindenképpen úgy akartam ülni, hogy lássam, ha már egy normális, nézhető pali nem volt a teremben, csak sok szottyadt 60 éves, meg pár homár bankár gyerek - szóval ez sem az én hibám lett volna igazából). na, szóval már megérkezéskor belémbotlott a pezsgős pincér, meg aztán még kétszer, én meg éhgyomorra voltam gyakorlatilag. aztán az előadások alatt elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha a szinkrontolmács stúdiójába behatolnék és elénekelném a fent belinkelt nótát, mert az indiai előadó kínai piacról tartott előadása kissé horzsolta az ingerküszöbömet már. na, ez után jött a terítős sztori. aztán becsörrent a telefonomon a vakondos játék, amikor a vakond visít egyet, ha megtalálja a jó buckát. ez azért lehetett gond, mert a jelenlevők nagy részén füles volt, azon hallgatták az előadást, és sejtésem szerint interferálhatott a vakond a fülhallgatóval... itt anyám aggódó pillantást vetett rám, mert ismer. inkább kimentem pisilni. pont dupla annyi időre, mint az indokolt lett volna. de csak azért, mert a retyó annyira dizájnosan lett felújítva, hogy minden négyzetcentiméterén üveg volt a falon, és 3 pohár pezsgő után azt hittem, hogy az elvarázsolt kastélyba lépek be a nő illemhely helyett (mondjuk az piros pont volt, hogy nem a férfiba mentem be). szóval bementem, pisiltem, kijöttem, kezet mostam, majd ki akartam menni, de kiderült, hogy valaki rám zárta a komplett retyót, amiben csak én voltam, meg a 8 darab wc fülke. megrázogattam a kilincset vagy háromszor, aztán átgondoltam, hogy végül is víz van, szomjan nem halok, bár a pezsgő után némi minőségi csökkenés olyan folyadékot fogyasztani, amiben a halak baaaaaasz.., dugnak. miután körbenéztem, hogy akkor hova is üljek le, mert azért egy retyódeklin mégsem akartam várni a felszabadító sereget, kellett rájönnöm, hogy konkrétan a tisztítószeres szobába szándékoztam bejutni egy perccel korábban, mert a pezsgő sok buzi tükör miatt elvesztettem némiképp a tájékozódási érzékemet. így aztán végül megtaláltam a kijáratot, és még a német előadót is volt szerencsém végighallgatni a vacsora előtt. ami jelenleg minden problémám okozója. egy igazi mothos hörcsög vagyok:( de tényleg. óriási hiba volt az előételnek adott füstölt lazacból megenni 30 dekát, ugyannyi serrano sonkával és egy platónyi görög salátával. aztán rádobtam egy csésze spenótkrémet, és beburkoltam egy komplett sült kacsamellet, cseresznye mártással. meg krumplipürét. aztán egy kis garnélát. meg parmezán forgácsokat. sok forgácsokat. hogy végül ehessek még csokikrémet, meg narancslikőrös krémbrülét. meg 3 pohár fehérbort. aminek fogyasztása alatt a 6 fős asztaltársaságnak már ki is fejtettem, hogy mi a gáz a magyar palikkal. most mondjam, hogy a mellettem ült két nő európai hírű egyetemi előadó, és stresszkezeléssel meg párkapcsolati mediációval foglalkoznak..én meg előadtam 5 percben a 'minden magyar férfi vagy James Bondnak hiszi magát és akkora egója van, hogy fel lehet vele mosni a 13. kerületet vagy rendes, de buzi' elméletemet... bár végül a mi asztalunk maradt a legtovább az összes közül

A bejegyzés trackback címe:

https://onceuponalife.blog.hu/api/trackback/id/tr102730127

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kutas József - A BOSSZÚ 2011.03.25. 08:22:47

Tavaly a telkünkön tanyát ütött néhány vakond (Talpa europaea), pompás földpiramisokkal kápráztatva el a közömbös és független szakértőket: rigókat, galambokat, néhány arra tévedő kóbor macskát, s ezek persze nem voltak tudatában, hogy a bársonyos bund...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BeMóni 2011.03.11. 19:28:13

Ez nagggyon jóóó volt.... :D

Oppps 2011.03.15. 06:08:42

Én kaja nélkül is meghallgatnálak egyszer...csak úgy;)
süti beállítások módosítása