a Lány, aki Nagyon Laza volt, hosszú éveken keresztül azt gondolta, hogy az Élet dolgai alkalmazkodnak mindenkihez. aki laza, azzal lazán mennek a dolgok, aki meg frusztrált, annak a dolgai is frusztrálódnak. az Élet azonban türelmes volt, elvégre ő aztán rohadtul ráért. adott pár taslit a lánynak, csak úgy finoman, jelzésértékkel. a Lány, aki nagyon Laza volt, harsányan lefikázta és kiröhögte az Életet, visszakérdezve, hogy: 'ennyit tudsz csak apukám?'. a Lány, aki nagyon Laza volt nem nagyon tudott semmit felhozni mentségül (nem mintha akkoriban eszébe jutott volna bármiért is mentségeket keresgélni, tegyen bármit is) a Nagy és Bölcs Élettel való bajuszcibálásának okán, csak azt, hogy fiatal volt, talán, ha 20 éves. a Lány, aki Nagyon Laza volt elég későn lett szerelmes először, elmúlt már vagy 17 is, mire belecsapott a villám, igaz, akkor ráküldte az Élet rögtön egy vízierőmű napi áramkitermelését, lángolt is a dolog nagyon, mind a kettejükben. a Fiú okos is volt, kedves is, jó helyről is származott, egymás lenyomata voltak, (csak az egyiknek befele nőtt a kukija, a másiknak meg kifele). a Lány, aki Nagyon Laza volt úgy gondolta két év után, hogy ez JÓ, de ki tudja, mi van, ha van ennél jobb is...? kitette a Fiú szűrét, se nem kedves, se nem korrekt módon, de valami hajtotta, hogy is tudna úgy dönteni élete szerelméről, ha nem ismeri élete többi szerelmét?? szabad lett. okos volt, talán szép is, bár abban az időben inkább úgy fogalmazott, hogy ő érdekes, nem szép. nagypofája volt, azoknak az embereknek a magabiztosságával, akik mögött ott áll egy hadsereg, élesre töltött gépfegyverekkel. történetesen ott is állt. néha ugyan akkor is lőttek amikor nem volt veszélyes tárgy a légtérben, de azért a rendszer hellyel-közzel biztonságosan működött. évekig lavírozott a Lány, aki Nagyon Laza volt, azzal a biztos tudattal, hogy az Élet az végül is örökké tart, és a kártyapakliban lévő lapok előbb-utóbb sorra kerülnek, legfeljebb nem abban a sorrendben, ahogy tökéletes lenne, de optimista lévén erre nem szeretett gondolni. az Életnek azonban trenírozni támadt kedve a Lányt, aki Nagyon Laza volt. mivel úgy tűnt, hogy róla a legtöbb dolog lepattan róla, így az Élet azt gondolta, hogy nem rajta keresztül fogja a leiskolázást kezdeni, hanem a hadseregét bomlasztja. nem is a a Lány ellen szólt ez, aki Nagyon Laza volt, csak épp a Lány útjában volt az Életnek, és így ésszerűnek tűnt, hogy akkor már nemcsak a hadsereg ellen indít támadást, hanem a Lány is beleesik a szórásba. a Lány, aki Nagyon Laza  volt, eleinte hitetlenkedve figyelte az eseményeket. aztán aggódni kezdett. majd dühös lett. végül megállapodott önmagával abban, hogy az ő hadserege az nem szétverhető. mert NEM és kész. körülbelül szart az eseményekre. vagyis megpróbált szarni, mert ha elkezdett foglalkozni a harcászati taktikai kérdésekkel, akkor rájött, hogy egyrészt ez nem az ő asztala, és rohadtul untatja, másrészt nem akart katona lenni egy olyan háborúban, amit nem ellene, hanem a hadsereg ellen vívnak. de hát ki akar direkt áldozat lenni?