mivel pogramunk volt a Nyulerájjal szombaton. a Millenárison volt játszóház. vagy valami olyasmi. és a játszóház keretein belül több pogram (tudom, pRogram, de én így szeretem.) volt színház is, ami se nem báb nem volt, se nem előadás, egy rövid kis darab volt, amiben egy férfi meg egy női szereplő fadobozokkal játszott és gitározott meg énekelt. szóval pont az a kategória, ami a Őnyulaságát már leköti. én mondjuk konkrétan sokkot kaptam. a történet lényege az volt, hogy voltak fadobozok, különböző mintával és szerkezettel meg egy paraván, amin volt egy kerek lyuk. a dobozok épp nem fértek át a lyukon. (ez valami társadalmi mélyvonalas izé akart lenni, hogy igazából mindenki más, de mégis, egyformák is vagyunk, meg tudunk együtt élni. ezt a darab szerzője konkrétan azért mondta, mert nem ismeri M. nénit, de ezt most inkább hagyjuk is). eleinte el is ment a dolog, tologatták a dobozokat, meg nyögtek, fütyültek, gurguláztak, tényleg színes volt az előadás, főképp egy kétéves szemével nézve. aztán egyszer csak megjelent egy focilabdányi szürke filc gömb, a végén egy méter filc madzaggal. itt kissé elkezdtem jobban figyelni. nem értettem, hogy most hogy kerül ide egy sperma?

a baj nem pusztán az volt, hogy a szürke bogyó annak nézett ki, aminek, hanem miután az egyik szereplő egy laza lökéssel arrébb taszajtotta, muszáj volt rajta felfedeznem egy lyukat, amiből egy lazacszínű IZÉ csúszott ki, némiképp hasonlítva egy teleszkóphoz. szóval az a valami kicsúszott úgy 25 centi hosszan, majd bánatosan lefittyedt. dermedten ültem. a Kisnyúl kiválóan szórakozott az ölemben ülve. ezek után jött még vagy 3 másik szürke gombóc, mind farokkal, és mindben volt olyan színes IZÉ, ami kicsúszott, majd lefittyedt. próbáltam nem arra gondolni, amit látok, de ebben a percben a pacák felvette a piros mumpszos herét a kilógó pénisszel kitüremkedésű bigyót, és megpróbálta a paravánon lévő kerek lyukon átgyömöszölni. dülledő szemekkel néztem körbe, de a legtöbb nagykorú vagy békésen nyitott szemmel aludt, vagy a szomszédjával sutyorgott. ennél a pontnál megjegyeztem a Kisnyúlnak, hogy a mai nap után elvárom tőle, hogy én választhassam ki az öregek otthonát, ahova be fog majd tenni. a Kisnyúl totál nem figyelt rám, halál lenyűgözték őt az események. mit ne mondjak engem is. a lyukon menet közben csak sikerült a maestro-nak átszuszakolnia az egész bagázst, és már csak a farkuk lógott ki. az előadás ezen eksztatikus ponton véget ért, és valahogy rádöbbentem, hogy a kortárs tánc- és előadás művészetekkel továbbra sem vagyok teljes mértékben kibékülve,  ugyan a mondanivalója átjött, hogy mindenki egyenlő, független attól, hogy gömb vagy kocka, és csak a lyukak méretén függenek a dolgok. (ez mondjuk kurva nagy alapigazság.)