ezt az egészet engednem. minden családi, meg múltbéli fájdalmat meg agyalást. a múlton nem lehet változtatni, embereken sem lehet a jelenben változtatni. hónapok óta nem voltam az apámnál a temetőben, mert annyira az van bennem, hogy csalódott a lányában. miközben tucatjával látok magam körül embereket és sorsokat, akik sokkal rosszabbul, kevesebb erővel, kitartással csinálják a dolgaikat. akik nemhogy röhögni, de már sírni sem tudnak magukon. azért én valahogy így vagy úgy, de minden héten ülök egyszer a földön, a rajtam tekergő Kisnyúllal, és úgy röhögök, hogy a könnyem folyik.

azt meséltem már, hogy hogyan csináltam 2 hete csőtörést saját kezűleg a lakásomban?