rám tört a szarkedv. egyrészt mert mindenki lumpol valahol (jó,tudom, nem mindenki, csak a régi életem szereplői), másrészt mert meg csak. bővebben meg nincs bővebben. tipikusan a hülyegyerek szindrómát nyomom, nem akarok senkivel együtt élni, de egyedül sem fasza eléggé. ez általában este 10 után tör rám, minden előzetes bejelentés nélkül. kéne vissza a régi életem, de nem tudok a Kisnyúl nélkül már létezni, levegőt venni sem. valaki mondhatta volna, hogy ez ennyire nehéz.
update másnap reggelről: érdekes, hogy napközben meg eszembe sem jutna az, hogy mások hogyan élnek, vagy hogy az jó nekik vagy sem. valahogy néha esténként tényleg rámtör ez az egész, de ezt utólag betudom két menstruáció közötti nyígásnak:)))
