A proletárdiktatúra első éveiben a funkcionáriusok legfőbb feladata az éberség volt. Ezért a vállalatigazgatók éjszaka is bementek a gyárba. Egy ilyen tervszerű ellenőrzés során az egyik igazgatót már a kapuban meglepetés éri. Az éjszakai portás elaludt.
Mérgesen felrázza:
- Hogy mert maga elaludni? Talán nem tudja, hogy a munka frontja harci terep? Itt éppen úgy helyt kell állni, mint a fronton. Volt maga katona?
- Voltam, kérem szépen...
- Na... Hát ott mit mondtak magának, ha szolgálat közben elaludt?
- Szunyókálunk, tábornok úr, szunyókálunk?
ez mekkora nagy kedvenc volt mindig...
2011.03.19. 21:09Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://onceuponalife.blog.hu/api/trackback/id/tr962754174
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.