akkor ideje beszámolnom a fejleményekről is. ha nem lenne az életem jelen pillanatban amúgy is egy kissé kaotikus (üzlet, Kisnyúl, írás, lakás, meg az élet), akkor még ugye a nyakamba is vettem egy koloncot, a Kutyát. a Kutya az egy érdekes jószág ebben az esetben. gyakorlatilag két gyerekem lett, és őszintén mondom, hogy minden elismerésem a kétgyerekes anyáké. ez valami irdatlan nagy szívás. kutyát meg gyereket együtt sétáltatni az hasonlít valami elmeosztályról szabadult vidám csoporthoz. a kutyát ugyanis kizárólag a gyerek sétáltathatja, bősz rikkantásokkal, és laza pórázzal. aminek következtében néha igyekszem sunyin megfogni a kihúzhatós póráz közepénél egy csippentényi pontot, amit a gyerek iszonyatos méltatlankodással vesz észre, és kikéri magának. merthogy csak egyedül jó. mint minden, amúgy. a Kisnyúl az önállóság bajnoka lett. ellenben a kutya már kibökte Sziszibabukát, és lapos pillantásokkal cserkeli az erkélyről. lesz ebből még valami...