kigyógyultam egy takonykórból, hogy ma arra eszméljek, hogy tróger módon fáj az orrnyergem és az orrom. taknyos leszek, hurrá.

sajnálatos módon M.néninél bekövetkezett a tavasz, így aztán ma szakadó esőben locsolta esernyővel a kezében a flasztert. asszem holnap a pincében elzárom a vonatkozó csapot.

másrészt nekiláttam túrni a netet, hogy meg lehet-e OEP támogatással varratni a hasamat, ami ugye randa, meg kinyúlt, meg minden. de miután megnéztem az állami támogatással hasplasztikázott arcokat, inkább úgy döntöttem, hogy köszi, ezt nem. vagy privát, vagy sehogy. nem csatolok be képet, aki vizuális kínzásra vágyik, az könnyen megtalálja anélkül is.

jó lenne egy kicsit írni arról is, hogy mi szar, meg mi nem, de valahogy erről nem nagyon tudok továbbra sem írni. körvonalazva: nagyon zavarnak a körülöttem lévő párkapcsolatok. főképp magamra vetítve. egyáltalán nem vágyom együttélős, közös háztartásos kapcsolatra, mert tényleg nem vonz a lehetősége, hogy valaki minden este az életteremben van. ha ez nem lenne elég, annyi trágya kapcsolatot látok magam körül, annyi nem boldog, csak együtt vegetáló emberrel, hogy ez még inkább elveszi a kedvem. nemtom mi van. azt mondta valaki nekem a héten, hogy a párkapcsolattól való félelmeimet humorba és cinizmusba burkolom. mindenestre gyorsan elküldtem a francba az illetőt, mielőtt belegondoltam a válaszba:) azt hiszem, hogy az a legnagyobb félelmem, hogy kiégek érzelmileg. hogy már nem AKAROK senkinek se hinni, mert nem akarom senki érzéseit, és én sem akarom senkinek az érzéseimet odaadni. de talán, amíg ettől félek, addig nem következhet be. jaj, gyűlölöm ezt az önanalízist:)